Archibald varázshordói

Egyáltalán nem akartam ezt a sort. De egy meg nem nevezett whisky-kufár addig-addig egyezkedett velem, amíg – magam sem értem -, de ezzel a sorral a kezemben távoztam a csata színteréről. Ha már így alakult, nézzük Arcsi bácsi single caskjait. A germán eredetű Archibald név jelentése: igazi, merész, hős férfi. Legyünk akár Archibaldok, akár nem, ugorjunk hát neki mi is bátran a masszív alkoholtartalommal fémjelzett sornak.

A Lauder’s egy régi, 1834-ig visszanyúló történetű glasgow-i blender cég blended whiskyje. Archibald Lauder eredetileg egy bárt vásárolt meg Vaults néven Glasgowban, ahol egy itókát is el lehetett költeni hajvágás közben (vagy inkább meg lehetett nyiratkozni italfogyasztás mellett). Hamarosan Lauder’s-re változtatta a hely nevét. A jó blendelő készségekkel megáldott férfi az elsők között fogyasztói kutatásokat végezve, a vásárlók visszajelzéseire odafigyelve alkotta meg a kezdetben „házi whiskyjét”, a Lauder’s blended whiskyt, amit fokozatosan az egész világon forgalmazni kezdett. Lauder whiskyje nagyon keveset változott 1834-es születése óta: Highland, Lowland és Speyside régiókból származó italok keveréke. Jelenleg a Macduff International blender céghez tartozik (nincs köze az azonos nevű lepárlóhoz, amiről itt már írtunk), ami pedig az InchDairnie Distillery Ltd. égisze alá tartozik.

2011 februárjában Ian Palmer (aki 40 évet töltött a skót whisky iparban) és társai létrehozták az új John Fergus & Co-t (jelenleg InchDairnie Distillery Ltd.) azzal a céllal, hogy egy lepárlót építsenek. Ez lett a lowlandi InchDairine. Amíg a saját single maltjuk nem érlelődik legalább egy évtizedig, az Inchdairnie párlatot biztosít a Macduff International keverékeihez, amelyek között szerepel a Grand Macnish, a Lauder’s, a Waterproof és az Islay Mist.

Hogy addig miként alakul a világgazdaság és a whisky ipar, ember legyen a talpán, aki megjósolja, mindenesetre 2029-ig várhatunk a hivatalos kiadásra, igaz függetleneknél már jelentek meg fiatalabb produktumok. A youtube-on már találni róla ezt-azt, például itt.

Nemrégiben kezdtek single cask kiadások megjelenni Archibald Lauder’s márkanéven, legalábbis a whiskybasen fellelhető darabok mind 2023-2024 környékén kerültek palackozásra. A whiskybase pontszámok mindenesetre bőséges bizakodásra adnak okot (az viszont aggasztó, hogy 2025-ben még semmi, pedig már az év derekán mászunk).

Az alap blended kínálatot most kihagyjuk. Nem geek-gőgből, csak most épp nincs kéznél.

Glentauchers, 15y, 2008-2023, 60.7%, refill oloroso sherry puncheon, 606 bottles

Iszonyatosan masszív sherry szörnyeteg, mégsem a sherry bombságtól, hanem a klasszikus fűszeres olorosoi szárazságtól, ami a hatvan feletti alkoholfokkal karöltve becsomagolja, összehúzza és berántja az arcomat. Egy refill oloroso sherry puncheon hatalmas formában. Egy kis krémes-feszes kénes érzet az elején, ami vízzel elsimul és eltűnik. Fokozatosan kéri a vizet, de még így is dörgedelmes erejű, elsöprő egyéniség rengeteg fával és tanninokkal. Masszív malátás-gabonás, gyümölcsös Glentauchers alapokon klasszikus refill oloroso sherry iskola, a lehető legjobb minőségben, de a kissé rottyant oxidált bort, a mogyórós, bogyós, lekváros-piskótás jegyeket már elkezdte erőből eltolni a hordós felhang fűrészporral és fával, hagyva egy masszív szirupos édességet valami mentás, üdítő frisseséggel. Nagyon határozott körvonalak és karakter. Ez úgy odaáll, ha leteszed. Brutál.

Craigellachie, 13y, 2010-2023, 61.4%, hogshead, 240 bottles

A vastag, húsos, zamatos alappárlat tökéletes formában ragyog ebben a hogsheadben. Erőteljes, testes, fűszeres és vibráló. Vízzel a malátásabb, gabonás jegyek is előlépnek a színpadra piszkos, nehéz, földes-füves zamatokkal. A hordó első felszólításra teret enged a párlatnak. Egy igazi, hamisítatlan worm tube-os Craigellachie. Elsőosztályú reprezentáció, ha a lepárlót keresed. Ott van benne egy szép, beteg, furcsa vonás, a szörny, ami oly imádnivaló ennél a főzdénél. Gépes, mechanikus, olajos, kenőzsíros háttér, némi rothadtság. Igazi karaktermalt, régi idők emléke átmentve a 21. századba. Ennek nagyon élveztem minden cseppjét.

Williamson, 14y, 2008-2023, 54.1%, refill bourbon, 252 bottles

Felejtsd el az alapsori OB Laphroaigok (főleg a 10 éves és a Select) felhígított karakterét és összes gyengeségét. Ebben a 14 éves refill hogsheadben érett Williamsonban minden benne van, amivel a geekek körében legendássá és felkapottá vált az ikonikus Islay lepárló. Erő, brutalitás, perverzió a köbön. Amikor már jól legyalázott, akkor lehajol és felemel, megsimogat. A kötszeres, hamus, tengeri sós kosarat ölbe veszi és megtartja a bourbon hordós alapédesség és vanília. Citrusok és bors zizegnek a nyelveden. Klasszikus keserédes jódosság, egyértelmű DNS. Bírom a sherry hordós manifesztációkat, mégis ezt a párlatot az Isten is bourbon hordóba teremtette. Ez itt hatalmasat alkot, a korty tökéletesen kitölt és kielégít. Már az alap 54.1 fokkal is csodálatosan muzsikál (vagy csak meg sem legyint a két hatvanvalahányas után), de egy löttyintésnyi víz még egységesebbé simítja. Vastag testű, csodálatos párlat. Csipked, harap, incselkedik. Tartalmas, szórakoztató. Egy Laphroaig versenyformában, a csúcsra időzítve, a legjobbkor elkapva. A tizennégy év már szépen körbecsiszolta, de a kor még nem vonta el az erejét. Perfekt.

Mindhárom kiadás csodálatos, tökéletes implementációi az adott lepárlónak, azok erősségeit teljes fényükben mutatják meg. Nagy-nagy kár, hogy ilyen hordók adott esetben egy blendben végezhetik. Bízom benne, hogy marad az a szokás, hogy egyet-egyet, mondjuk a legjobbakat kimentik nekünk palackokba úgy, ahogy vannak, egyenesen a hordóból felébresztve.

Tölgyesi Norbert