Tonhal, tampon, Jura
Huszonegyóra tizennyolc perc. Slattyogok a tangapapucsomban, mint Csámpás Rozi a Roni felé. 0-24-es mentsváram. Unottan, amolyan hétfő reggeli motivációval pakolom tele az ocsmány narancssárga kosarat. Irritáló szín, egyedül a Springbanken viselem el. Ha bugyirózsaszín címkét simítanának rá is kapkodnák, mint kutya a legyet. Mindent elbír. A polcom is elbírná. A pénztárcám egyre kevésbé. Mindegy. Késő van már, a gondolataimtól talán csak a mozgásom szaggatottabb. A hosszú neoncsövek silány fénye is megvakít, a kontaktlencse már beleaszalódott a szemembe, remek. Lehelek még a végtagjaimba egy kis életet aztán átszlalomozom magam a turisták között a kassza irányába. A pénztáros se csattan ki a boldogságtól, szar ez az éjszakai műszak elhiszem. A vonalkódok pittyenése közben mélán bámulom a pult mögötti Rio Mare csíkok és a tamponok közé beszorított whiskyt. Jura. Szerencse, hogy ott áll a tamponok mellett, mert az én szemeben már elvérzett párszor. Különben is a diszkontáruházak és a presztízs hogy egyeztethető össze? Mindig elgondolkozok rajta, hogy jót tesz-e egy márkának, hogy ennyire széles körben elérhető. Márkaterror vagy millió dolláros ötlet? Megvan a Fila táska szindróma? A gondolataim menthetetlenül egy irányba özönlenek. Amúgy is, hol marad a palackok hajszolásának az izgalma? Sznob picsa gondolatok, ideje elhesegetni ezeket a rezsicsökkentés és a megvédjük a magyar családokat cukormázas hazugságai szelében, hamarosan úgyis a fizetésem whiskyre allokált helyét más veszi át. Ma még lehet úri dolgom, pattintok egy harmincas mintát.
Nehéz volt bizalmat szentelnem neki a kiábrándító kisdobosai után. Egyikből se lesz úttörő. A Malting Floor decemberi Hebridák sorában is volt egy Jura, ami mély nyomot nem hagyott és sajnos a kóstoló jegyzetet is elnyelte a költözés anarchiája. Enyhén tőzegelt illattal fogad, mondjuk ennyi év után nem is robban be a kazán. Halvány… földes jegyek? Igen, föld. Barman’s Choice fotói után én is megvetném a lábam Jura földjén, de úgy néz ki mára nekem ennyi jutott. Pici alga is van itt, de csak mutatóba, mint nagyanyám kenyerén a margarin. Spórolunk. Néhány perc pihenő után eddig ismeretlen oldalát mutatja meg, mintha beledugtam volna az orrom egy kompóttal teli dunsztos üvegbe. Keserédes, mint a magyar valóság. Néhány illatjegy felsejlik, nem kiabál. Mutat ezt-azt, aztán csókolom az ajtó arra van, ha nem tetszik valami. Válaszokért jöttem, de csak még több kérdést hagy maga után, mint egy kézbe nyomott ambuláns lap: halandó számára érthetetlen nyelven íródott.
Nem akar barátkozni velem, talán én se vele. Előítéletekkel érkeztem a randira, pedig kedvelem az évjáratot és a színe is rohadt szexi. A rovásírással karcolt abv-re való pillantásomat egy flegma szemöldökfelhúzás követi: 44%. 30 éves whiskyt palackozni 44%-on, na az az igazi flegmaság.
Kellemes az íze, édes gyümölcsként gördül végig a számban, a hordó a jól eső fanyarságát egy füstbombába rejtve hátrahagyja. Teljesen rendben van, de nincs meg a kémia kettőnk között. Unatkozok. Félve, hogy nehogy szétessen a párlat, de egy kis vízzel megkínálom, úgy finoman, ha szerelem első látásra nem is, de valami még lehet belőle. Érdekes krémes-fémes kesernyés íz erősödött fel benne. Fura, de hát Jura. Elnyammogok rajta és a diszkontált gondolataimon egy ideig. Szóval a bevásárlólista: Rio Mare, tampon, Jura…
Tipsy Lady