Szkeccs 17. – Kilenc szeg
Furcsa játékot játszik az elme, legalábbis esetemben, ha Inchgower single maltról van szó. Egyrészt mindig is “szög egyenes” whiskynek tartottam a maga egyszerűségével, másrészt a kiejtett névről állandóan a Nine Inch Nails nevű együttes neve ugrott be a 90-es évekből. Akikről soha semmit nem tudtam, soha nem hallottam egy számukat sem, nem is nagyon érdekelnek. Valahogy ösztönösen elutasítottam. Volt idő amikor az Inchgower-t is..Most viszont akkor kombináljuk, próbáljuk egybe fésülni, well,egybe szegelni az agyjátékot. Kilenc Inchgower.
Inchgower 1976 27 Year Old Rare Malts 55.6% OB
Az egyik kevés hivatalos kiadás, a legendás Rare Malts sorozatból. A széria amiben a naturalitás gyakran alábecsült érték, pedig valójában ez benne az igazán historikus és jelentős jellem. Mondhatni klasszikus Inchgower, ha tudnánk milyen a klasszikus Inchgower. Akár lehet ez az origó? Meglátjuk. Egy távolról figyelt alak az északi tengerparton, fújja a szél, bele kap. A lábánál kihunyt tűz nyomai feketén, hamu és só. Ül ott, ki tudja mióta, szél fújja az ingét, nadrágja bokáig feltűrve, rajzol. Ilyen távolról indul ez a Rare Malts Inchgower is. Körte, törköly, kevés de felismerhető füst, igazán régi idők malt whiskyje. Megdöbbentő tisztaság és egyszerűség. Barack krém, egy kis fémes marcipános vonal, később herbális jegyek. Marad egy édesebb, alkoholos monolitás. Lecsengése olyan, amilyennek képzeled. Szögegyenes. Ahogy a rajzoló alak mögé lépsz azt látod, hogy távolba tekintő helyzete ellenére nem a tengert és a hullámokat, nem hajókat vagy a távolságot rajzolja. A lapján egy kis tálban körte, mandula, egy kis gyümölcstál és magok. Csendélet. Csendes, remek Inchgower.
Inchgower 14 Year Old 43% OB Flora & Fauna
Egy újabb hivatalos kiadás, sokkal elérhetőbb formában. Sokáig kerültem, nem adott semmit. Aztán a tapasztalat visza vitt hozzá és sikeresen megtaláltam benne, hogy mire is érdemes figyelni itt. Hasonló lágysággal nyit, viszont egyértleműbb a partmenti jegyek jelenléte. A Rare Malts-nál felismert füst ezúttal elmarad. Száraz és sós, gyümölcsös és lágy egyszerre. Alma, mandarin és kamilla.De könnyű átsiklani rajtad, te incsgóer! Maradok, figyelek. Semmi elvárás. Talán értelek..
Inchgower 12 Year Old 40% OB (1980-as évek)
Viszont ha már hivatalos kiadások, derítsük ki, hogy honnan indul a sztori. Inchgower a Bell’s korszakból. Írtam a Harangról már. Nézzük, miért ragadt bele ez a malt whisky a buta egyszerűség és ignorálás fogságába. Megérdemli? Szokásos szégyenlős, lágy indítás. Kis gabonahéj és kihűlt tea. Semmilyen tea. Csak simán kihűlt tea. Ízében sokkal markánsabb! Herbalitás, gyors és friss citrus fuvallat, kicsi oldschool szimplaság. Az a baj ezekkel a palackokkal, hogy el lehet velük játszani és filozofálni, de nehéz velük dolgozni egy kóstolón, hiszen nem az a kihívás, hogy jó whiskyt, érdekes whiskyt prezentáljon az ember, hogy elmagyarázza a világképét rajtuk keresztül, hanem az, hogy lebontsa az elvárások adta fals izgalmakat. Ha a helyén kezeljük ez az Inchgower itt és most jó helyen van. Retro as fuck. Ülsz egy francia buszpályaudvar pavilonjának büféjében a 70-es években, likőrt iszol. Talán mentol a vége. Talán semmi..
Inchgower 1967/1988 46%, Moon Import ‘The Costumes’ #788, 556 palack
Evezzünk át a partmentén a szomszéd törzshöz. Indie bottlers. Kezdjünk a legmagasabb szinteken, onnan max csak lejjebb küldenek, míg ha alul kezdesz, lehet soha nem jutsz feljebb. Ez az Inchgower-t kísérő sztereotíp megközelítés. Mindannyian megjárjuk. Nincs kivétel. Alul kezdünk, mert félünk. Félünk, hogy nem értünk, féltjük a pillanatot amit lehet elherdálunk tapasztalatlanságunkban, féltjük a pénzt amit ki kell érte adni. Ahogy János Pál mondta, ne féljetek. Nem féltek az indiánok közé induló misszionáriusok sem. Ma meg már indiánt is csak szinte egy Moon Import Customes sorozat címkéjén látunk. Moon Import. Először ezt az indiános megjelenést se kedveltem anno, aztán kiderült, hogy a világ egyik legszebb sorozata. Azóta beleszerettem. A palackozóba. Inchgowerbe még eddig nem. Lássuk! Oldschool sherried jegyek. Szójaszószban ázó marhacsíkok. Valami ragadós keleti egytálétel a fűszerek nélkül. Az a fajta ami bele ragad a szádba és órákkal később sem tudodsz szabadulni. Dobjunk rá valami erőset, hátha lemossa. De nem. Narancslikőrré szelídült, de maradt. Valójában sokkal nagyszerűbb mint egy koreai gyorskaja. Füstös és édeskés, keresi az ember a fogást rajta de nem egyszerű. Mégis van benne valami “great”. Talán Inchgowerből a legkevesebb..Bár..az a füstös rész emlékeztet a Rare Malts-nál megismertre. Csak ez itt pörkölt kávé semmint tábortűz hamuja. Nagy, könnyed, régimódi. Jó whisky, igen jó.
Inchgower 8 yo 46%, James Eadie first fill bourbon #806342 328 palack
A palackozó korai kiadásainak egyike. Ellenoldal a Moon Import mellé. Fiatal, füves, gabonás. Ha valaki azt mondja, ez egy jó grain whisky, el is hiszem talán. Erőltetem illatban, ízben, nem sok jön. A palackozóra jellemző fiatalos, krémesebb-olajosabb-zsírosabb formátuma egy-egy single malt whiskynek jelen van, de ez sem segít ezúttal. Talán dinnyehéj a vágott fűre dobva a búzamező mellett. Na az ilyen kiadások miatt távolodik el az ember az Inchgowertől. Mert minek maradjon? Nincs itt semmi látnivaló. Nem haragszom, majd máskor. Ez most unalmas. Ez most “incsgóer”.
Inchgower 9 yo 2008/2018 46% James Eadie first fill bourbon barrel #808846+808851
Máris itt a “máskor”! Ugyanaz a bottler, hasonló háttér a maltnál, viszont a single cask helyett itt két hordóból. Ez általában jó jel. Mi az hogy! Sokkal jobb mint a nyolc éves verzió. Krémesebb, citrus és vanília, alatta persze ott a vágott fű és visszatér incselkedve egy kis füst! Így már rendben vagyunk. Nem kellenek magasságok, csúcsok, komplexitás. Van az egyszerűségnek is nagyszerűsége! Az a fajta single malt amire tökéletes a tiszta, naturális jelző. A végére még beköszön a herbalitás és kalap lengetve távozik, citromos félmosollyal. Jó! Jóóó!
Inchgower 19 yo 1959/1978 80 proof Cadenhead’s (“dumpy”)
Olyan régóta várok arra, hogy ezt a mintát a megfelelő időpontban bontsam ki, hogy ha ez most nem történik meg egy mega-Inchgower sorban, akkor soha! Most vagy soha! Cadenhead dumpy. Az oldschool maltok örökös és igaz letéteményese. Tök-é-le-tes! Ahogy az kell, vax és kalmopyrin összetörve, kesernyés és olajos. Az a régi viaszos, édes, állott gabonás vonal, a korszakos palackok jellegzetes “old tool box” jegye. Tudod, az a nagyapai fémdoboz tele régi szegekkel, zsírosan összeállt kosszal a sarkában. Minerális, florális, tropikális. Így van értelme. Így van értelme whiskyzni. Így van értelme az Inchgowernek is. Maltfuck. Top class, oldschool. Így van értelme használni a jelzőket..
Inchgower 26 yo 1976/2002 49.9% Hart Brothers
Lehet meg kellett volna állni a Cadenhead cucc után. Úgysem adhat többet már más Inchgower, senkitől. Meg amúgy is itt ül még a nyelvemen, az orromban, az elmémben az emléke. De ha már van tematika, le kell tudnom a kilencet! Hart tesók. Néha ilyen, néha olyan a világuk. Most itt egy olyan. Egy olyan Inchgower amiben megint csak sokkal több nincs mint alma, körte, talán vanília, talán kamilla tea. Oké, ezt most lehet esélytelennek is nevezni. Bánnám ha több lenne benne, mégiscsak egy 70-es évekbeli desztillálás, de ennél talán a Bell’s korszak alap maltja is picit izgalmasabb volt a maga kiherélt formájában. Lágy és gyümölcsös. Lehetne bármi,így ez most Inchgower. Tovább.
Inchgower 27 yo 1990/2018 55.3% Special Release OB refill American oak hogsheads #8544 palack
A végére valami kortárs. Special Release 2018, nagy fehér megjelenés. Szexi és indusztriál. Illatában egyértelmű a modernitás. Így képzeli el a kor amiben élünk a koros maltokat. Eddig a korábbi Inchgowerek esetében talán el is hittem, hogy az a vaníliás-krémes vonal lehetne a párlat jegye is, itt azonban helyre tesz a korszak, ez a vaniliakrém egyértelműen a fa felől érkezik. Oké, cserébe hangosabb a gyümölcsösség, játékosabb a gyógynövényes vonal, édesebb a gabonás alap. Aktívabb, mozgékonyabb mint ma bármi a sorból. Tulajdonképpen ez egy kiváló interpretáció. Precíz. Lehet most kell megállni. Az utolsó szeg beverve.
Barman’s Choice – N.