Beszélgetések a könyvesboltban…

…egy tisztelettudó öregúrral

Tetszetős, öreguras barna kabát, érezni a port, az áporodást, az öregszagot. Nekem bejön, de mára már lecserélték – kicsit rontva a külsőn. Szerényen vár a sorára a joviális bácsika. Mintha csak szeretne közjáték nélkül eljutni a szájon át, a gyomron, vénákon, véredényeken és beleken keresztül a csatornába, csak ne legyen gond, ne legyen elégedetlenség, rá ne szóljanak! Lágy, parfümös, kekszes, körtés, hordós illat, tölgyfa marta, gyöngéd, pár sötét gyümölcsöt, bogyót hozó ital… és a 18 év, ott van az! Kiegyensúlyozott szoft lájt szmúút sherry, vanília, méz, zavaró tényezők kiiktatva, csak akkorát csíp, hogy jó legyen, negyven fokra szabályozva, lecsitítva. Kellemesen lötyög a pohárban, majdnem magába omlik. Az iparági sztenderd összes eleme pipa. Meg van ez csinálva, nem rossz, nem rossz, de idegesítően… idegesítő. Kicsit minden, kicsit semmi. Ez van, ha mindenkinek meg akarsz felelni. Tán orrban a legjobb. Egy kandallóropogás mellett elfér, más dolgokon gondolkodni, halkan beszélgetni. Csöndben jön, úgy is távozik. Finom társ, mindig igaz közhelyekkel, kifürkészhető mondatokkal és biztonsági játékkal: „Csak nehogy rosszat mondjak!”. A beszélgetés eleje bár érdekesen indul, valahogy mégis sekély marad. Mennél már tovább. Daily szipper, mondják. Jól mondják? Kiegyensúlyozott állandóság egyenlő unalom? Talán. Olykor mégis jó az… jó az… amikor minden inog-mozog, rázkódik. Egy jól ismert kabát, egy csendes sziget, védett öböl. Jó az… jó az.

(Glenfiddich 18 Year Old OB 40%)

…egy művelt könyvtárossal

Mindig érdeklődéssel fordulok a blend ipar felé, mitől emelkedik a teljes egész az alkotóelemek felé? Mi a mondandó? Mi a selling point? Mi a sztori? Ha ezek jók, nekem el lehet adni kutyulékot is, bizisten! Egy határig… egy kelet-európai átlagember határáig… A lehető legnyitottabbnak igyekszem maradni, próbálok nem beleragadni a saját magam által kitaposott körök egyre mélyülő nyomaiba. Így nagyon kíváncsivá tett ez a palackozás, a Compass Box méltán megérdemli a bizalmat, ezt már bizonyította számomra akár a legolcsóbbak közül kikerülő Orchard House kiadásával is. Ez a mostani prémium blended scotch egy használtkönyvesboltba lett ültetve és nem is rossz az ötlet, mert a whisky, mint ital, mind érzékelésben, mind lelkiekben és kulturálisan könnyedén tud kapcsolódni egy öreg könyvekkel, koros fapolcokkal telepakolt romantikus bolthoz. Már-már sztereotip, de még pont beveszem, persze segít ebben a Leonardo rajzokra emlékeztető címke és doboz is. Annak idején szerettem az anatómiai rajzokkal bíbelődni, máig szeretettel őrzöm anyám belarusz egyetemi könyveit a megsárgult, rongyosra forgatott lapokkal.

Caol Ila, Highland Park, Macallan és még egy kis blended malt, na meg még egy kis blended scotch. Mi baj lehet? A cég transzparens az információk megosztása szempontjából, bár a korról nem osztanak meg érdemlegeset és a blended malt és blended scotch összetevők sem ismertek, de ne legyünk telhetetlenek, lehet addig öntögették, hogy már ők sem tudták a végén merre állnak arccal (nyilván túlzok, már bizonyították a szakértelmüket). Íme a recept és a történet az anyaoldalról!

Az ára egyfelől ijesztő, másik oldalról bizalomgerjesztő, ezért a pénzért csak nem moslékot öntenek bele. Mindenesetre maradtam egy minta megvásárlásánál, viszont elmondhatom, hogy azt igazán élvezettel fogyasztottam. Hogy az ital világa hozta-e a dizájn által ígért kalandot? Teljes mértékben. A Compass Box tévedhetetlennek látszik ez ügyben. Egy first fill bourbon cask Macallant nem mondom, hogy kiéreztem belőle (a maga 12.1%-os részvételével), az számomra valahogy nagyon erős lánccal a sherry európai tölgy hordóihoz van kötözve, de nem is merültem még el a csúcsmárka kínálatának teljes OB és IB vertikumában (pénzügyileg nem is könnyű), viszont egy koros Highland Park a maga hangamézes-földes suhintásával úgy hiszem nem tudott észrevétlen maradni. Az orkney-szigeti párlattól tartottam kicsit, mert a kurrens distillery palackozások nem a kedvenceim, de ezúttal kellemesen csalódtam. Nem csak a negyedik bunkó, akit el kell viselni, hogy a többiekkel találkozhass. Teljes jogon vesz részt a buliban, sőt a gerincet, az egyik fő témát adja a közösbe. A plusz piros pontot felvéstem. Mivel előre olvastam az összetevőket, lehet, hogy már akaratlanul is elődiktáltam magamnak, de ezt a filmet már megnéztem, a vakon kóstolás másra, máskorra marad. A Caol Ila csak egy háttérzenész, az Islay jegyek nem vezetnek, csak lágyan színesítik, mélyítik a mondanivalót. Nagyon kellemes az összhatás, működik az elképzelés, jönnek a könyvek, a bőr, a pergamen, a fa, a fűrészpor, vanília, kiegyensúlyozott sherry és édesség a blendedekből és az összeérlelésből (az egész vatting egy sherry hordóba került még a végére). Jelentős kort megért párlatok ezek, ez a hatás nem ivódik be csak úgy az italba, ezt az idő szedi ki a fából.

Minden adott a csendes csámcsogáshoz, az univerzum nagy titkainak fejtegetéséhez. Ha leteszed kicsit a fekete téglalapodat és még egy jó könyv is a kezedbe keveredik… jackpot! A 44.6% tökéletes a célra, a kötelező negyven feletti része pedig egy-két zsíros húskocka a geekek tányérjára. Hogy a dizájn előre megszületett és ahhoz kevertek vagy fordítva, azt így hirtelen nem tudom (bár a cég oldalán úgy érzékeltetik, hogy célzottan a témához válogattak), de mindkettő egy érdekes kihívás lehet a szakembereknek. Talán sztorit hajlítgatni utólag kicsit könnyebb, de persze ki tudja? Szerintem itt sikerült valami részeket meghaladót alkotni, jó a külső, egyszerű, emészthető, megkapó a történet, makulátlan a whisky. Hogy mennyit tesz le az ember érte az asztalra, az már csak az egyéntől függ, de én nagy általánosságban azt mondom, hogy bármilyen jó és magával ragadó is ez a darab, sehogy sem akarom és tudom kibökni érte az árcimkén szereplő számot. Ha a Blue Label drága volt, akkor ez ……………… (szabadon behelyettesíthető) drága.

(Compass Box, Vellichor, blended scotch, 44.6%)

Tölgyesi Norbert

(borítókép: pixabay)