Scapa presents: The Orcadian Dance (stars: Glansa, 16y)
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
A tizenhat éves, már kifutott Scapa illata valami egészen parádés volt (nagy kár, hogy az íze nem tudott felnőni hozzá), nagyon szerettem, így az új alapsor érkezésével együtt csak lecsaptam a főzde jelenlegi, kifelé tartó két korjelöletjen kiadásából a Glansa, ex füstös whisky hordókban finishelt, épp akciós darabjára. Egy nehéz időszak emléke lesz (Tipsy sem ájult el tőle), a Scapa sokáig épphogy lélegzett mesterséges keringtetéssel: a Highland Park emberei jártak át beröffenteni évente pár hétig, hogy ne pusztuljon be minden végleg a leállás alatt (moothballing). Talán ennek is köszönhetően a tárolóházakban kevés lett a whisky, ezzel a két korjelöletlen kiadással (és combos felárazással) próbálta a Pernod Ricard kihúzni az ínséges időket. Egyébként megborzongató, hogy egy-egy döntés hatásait emberi léptékben nézve milyen hosszú ideig rugózhatja ki magából egy olyan lassan mozgó, tehetetlen ipar, mint a whiskygyártás. Bölcs lépéseket, előre tervezést, jó ráérzéseket igényel. És jéghideg profizmust. Hol itt, hol ott hiányzik ez vagy az. De nézzük ezt a fejezetet a whisky történelem kevésbé fényes lapjairól, mert ha tetszik, ha nem, ez is a része, a Dramazinnál pedig szeretünk leülni és egy kis időt szánni a kevésbé sikeres, nem akkora élménnyel kecsegtető beszégetésekre is. Miért ne szeretnénk?
A palack nagyon szép, a forma vezeti a szemet, pont annyira különleges, hogy magával ragadjon. Vastag, kellemes, kicsit talán rideg hangulatú, bár az északi zord vidékhez egészen passzoló kartondobozban. Hibátlan prezentáció, én azt mondom. A tizenhat éves egy vitorlás kishajója megváltozott két vitorlaszárnyasra. Érdekes csemege az apró részletet kedvelőknek. Én imádom az ilyen finomságokat.
Az érkező új sor tömzsi palackjaival oda ez a hórihorgas dizájn, de legalább be fognak férni a whisky rajongók polcaira, ahol mindig van hely még egy utolsó whiskynek.
Nézzük a Glansát mire képes önállóan, ha csak az övé a színpad. Elsőre egyértelműen érkezik az egészen fátyolos tanyasi tárgyaillat, a peated whisky cask már meg is tette a magáét, sőt nagyon kedvemre való a párosítás, igazán különleges és kicsit perverz ez a rottyant felhang. Savanykás-édes szalma. Szoktam szeretni a füstös hordók adta réteget. Alatta húzódnak a gyümölcsös, nagyon könnyű, minerális, sós jegyek, az északi szigetek világa, tenger. Szerethető, édes, vaníliás, sós karamell, de annyira kellene még bele az erő, a tartás, valami gerinc, talán pár jobb hordó, mert nagyon kell igyekezni, hogy bele tudjak kapaszkodni, hogy ne illanjon el azonnal ez a gyönge esszencia, amint kiszabadul a pohárból. Így valamelyest üresnek ható, az ízében is kevés… valami. Komolyan mondom én értem az elképzelést. Azt hiszem. Érteni akarom. Szeretni akarom.
A Talisker 10-re emlékeztető irányvonal, de valahogy a csengés-bongás-vibrálás és az egyedi, erőteljes borsos-sóshalas-édes íz, ami a Taliskert fogalommá és alapvetéssé emelte, itt hiányzik. Nem mondom, hogy legyen egy az egyben másolat, talán nem is korrekt az egyik legegyénibb hangú whiskyhez hasonlítgatni, de valami határozott egyéniség itt pont nincs meg. Nem igazán él a palack, a peated cask finish, a kicsit mindig gyanús komplexitásnövelő trükk, mint egy falat kenyér, úgy kell ennek a whiskynek. Enélkül még kevesebb lenne. Valami persze biztos lenne, hisz ott a Skiren is a füst felkenet nélkül. De pár év és pár alkoholfok mennyire sokat tehetne érte. 10 évesen 46 fokon, talán egy kicsit szerencsésebb, jobb minőségű alaphordózással… egészen másról beszélgetnénk. Tervezek is visszanyúlni kicsit a Scapa történelembe, például a közelmúlt tizennégy éveséig, amit azért jobban dícsérnek. Addig is a tizenhat éveshez picit szívesebben nyúlok majd, mint ehhez a szegény, hányattatott sorsú és lesajnált Glansához. Ez van.
Az alaposság jegyében még egy este leültem mindkét malt mellé. Kiemelkedett a tizenhat éves érettsége és mélysége még negyven alkoholfokon is. Egy gyönyörű gyümölcsös, malátás ívvel csücsül a párlat szíve a kortyok közepén, pár csepp vízzel még harmónikusabb, még inkább egyben van. Elegánsabb, kifinomultabb, nagyon édes, szinte szirupos, karamellás. Sokkal jobbnak érzem, mint amikor megismertem. Talán több időt is hagytam most neki kifejlődni. No rush! Nagyon fontos. A Glansa sokkal tanyasi hangulatúbb lett a füstös hordótól, de nem lehet nem észrevenni a fiatalságát, csípősségét és ürességét az összehasonlításkor, bár a gyümölcsös, malátás szívközépből, a túláradó karamellás édességből itt is találok valami ismerőset, csak halványabban. A rohadt szalma édeskésen áradó bukéja nem teljesen oldja fel a karcosságot, igaz kétségtelenül szórakoztató. Még az is átsuhant az agyamon, hogy milyen klafa lenne a tizenhatost is kicsit megfüstöshordózni, vagy eleve a malátát nagyon enyhén megfüstölni, de persze csak a játék kedvéért, akár valami exkluzív kiadáshoz. Egészen fontos dolgot engedett el a Scapa a tizenhatos kivezetésével: az érlelést, a komplexitást, de a többedik töltést azért a Glansából is lágyabbnak, barátságosabbnak érzem, szép lassan csak legyűrt az alkohol jótékony ereje, megbocsájtóbb leszek. Megérte időt szánni rájuk és nem rohanni. Azt hiszem főleg az együtt kóstolás adta igazán az élményt, jó volt, ahogy eltáncolt egymással az idősebb, úri kifinomultság és a vidéki, fiatalos bárdolatlanság. Nem vált elpazarolt estévé. Nagyon nem. Megadtam a maltoknak az időt, elvégeztem a munkát, sőt nem csak ennyi, jól is mulattam! Kell ennél több?
Továbbra is azt mondom, hogy van potenciál a párlatban. Nagyon kíváncsian várom, hogy az új alapsor mennyire tudja kihasználni a főzde páratlan adottságait, elhelyezkedését, történelmét. Reméljük jobb idők jönnek, a tizenhat éves végülis szép emlék, ezt a Glansát pedig szépen visszacsúsztathatjuk az italhistória porosodó polcára. Majd néha előlapozzuk, akár egy családi fotóalbum kevésbé jól sikerült pillanatát. Átfut egy alig látható, gyöngéd mosoly az arcunkon. Aha, ilyen is volt, ez is ott volt. Majd tovább hajtunk.
Tölgyesi Norbert
Scapa Glansa Batch GL08 2023 40% és Scapa 16y 40%