Partra mosott foszlányok

Ha Etyek Budapest szőlőskertje, akkor a Velencei-tó minden bizonnyal a kertaljai kacsaúsztatója. A főváros lábvize már jó pár éve vízproblémával küzd, idén a térdig érő „mélységekből” a bokát épphogy nyaldosó vízállásig fokozódott a helyzet és úgy néz ki, hogy a július elején kiszáradt debreceni Vekeri-tó sorsára jut sajnos, az elég valószínű. Mínusz egy felfrissülési lehetőség nyáron, marad számunkra a nyugati (ár)színvonalú Balaton. A méltán híres és őshonos  balatoni hekk (sic!) mellett a tó elővilága eléggé változatos. A vízben való kezdeti botorkálás után ha dögös csajokba nem is, de hínárba biztos beleakadhatunk. Vagy ott az alga, amitől úgy csúszunk a retro vaslépcsőn, mint szappanos hal a vödör takonyban. Ezek bár a tó idegenforgalmi vonzerejét csökkentik, de jelentőségük kétségkívül fontos. A környéken gombamódon szaporodó szállodák és kikötők lényegesen veszélyeztetik ezeknek a fennmaradását, vigyáznunk kellene, nehogy ezek a kis hasznos teremtmények is csak egy feledésbe merült balatoni legendává váljanak egyszer. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az ökonómia győzedelmeskedjen az ökológia felett. A BALATORIUM is a tó sérülékenységére hivatott felhívni a figyelmet.

Az algák, hínárok és a többi fura textúrája zöld dolgokban rejlő lehetőségeket messze nem aknáztuk még ki, sőt, sok esetben létezésükről sem tudunk. Talán nem is lesz rá lehetőségünk, ha a jövőben ilyen (tavakat is) megsemmisítő aszállyal fogunk farkasszemet nézni, pedig a világ számos pontján a zöld mellett a kék gazdaság koncepciója is kezd megjelenni, mint a vízi erőforrások felhasználása, védelme, regenerálása. Zöld dolgok a kék mélységben – már megint a színkavalkád, mint egy örvény elnyel.  Szóval agriculture mellett aquaculture. Hm. A wakame algát először csak balról jobbra túrtam a salátás boxomba, pörköltzabáló nemzet tagjaként először bizarr látvány nyújtott. A proteinben gazdag „zöldség” megítélése a húsokon lévő hatósági árak kivezetése után talán megváltozik… Kellene egy felnőttkori „Popeye-szerű mesehős”, aki népszerűsíti ezeket, minden csak marketing kérdése nem?

Az alga, a „walesiek kaviárja” ha direkt módon nem is örvend népszerűségnek a hazai gasztronómiában, de többek között például az állattenyésztésben is felhasználható lenne, ha a húsról semmiképpen sem szeretnénk lemondani. Orkney szigetén egy bárányfajt kizárólag a dagály által a partra mosott algával etetnek. Érdekes módja ez a legeltetésnek. Megjegyzem Új-Zélandon és Skócia néhány szigetén is több a juh, mint az ember (helyet is foglaltak egy Ardbeg címkén). Igazából birkák vagyunk mind, nem ismerjük fel a tenger növényeiben rejlő lehetőségeket. A Ledaig egykori tulajdonosa pedig ezzel kereste a kenyere javát és bizony, a whisky csak egy mellékág volt számára. Azt, hogy a mai napig pörög-e a hínár business Mull-szigetén nem tudom, de a folyékony napsütés lepárlása javában zajlik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy itt magasodok az eredménye felett.

Az óceán bundát nyaldosó hullámai közepette zajló sós-párás lakoma

Ledaig 2008 GM 12 yo Refill Sherry/Hermitage cask finish 45%

Az öreg halászok pipájából komótosan áramló füst kitölti a teret. Penetráns, tapodtat sem mozdul, fátyolfelhőként eltakarja az eget. Sós párától ázik az egész kikötő, miközben a tenger dús hínárt hány a partra. A sherry lassan szaggatja a füstfelhő szövetét. Finoman kúszik, mint a déli napfény ami egyre több helyet követel magának az árnyéktól. Végig jelen van, kellemes a társasága, mint egy finom hölgy a sebként mélyedt ráncos kezek szorítása között. Különös ízorgia ez, egy kortyban a fülledt nyári hajnal, a bukolikus erotika, a késdobáló durva kocsma. Egyszerre nehéz és vibráló. Az utolsó cseppek lomha üveggolyóként gördülnek végső útjukra, hogy mélyen az emlékezetembe véssék magukat hordófűszeres, borsos-tőzeges lecsengésükkel. Puritán, durva, őszinte, szerethető.

Ledaig 2007-2019 12 yo Old Particular PX Sherry Butt 48.4%

A kikötőtől távolodunk, a gyűrött arcú aggastyánok és a gőzhajók pöfékelése is alig látszik már. Édes gyümölcskavalkádba integrálódott az a maradék füst. Poros itt minden, akárcsak a régi emlékek pókhálós zugai. Mint végső búcsút intő reflektorfények pislogásai, úgy villanak fel a magvas jegyek is. Mi van még itt? 80%-os étcsokoládé liofilizált cseresznyemorzsalékkal. A hordó jóleső fanyarsága sokáig ott marad a számban, de valamiért mégis felejthető, mint egy olcsó kedd esti magányos orgazmus. Jól esik, de középszerű. Ebből nem lett dramzazmus.

Ledaig 11 yo Cadenhead small batch, 3x Bourbon Hogsheads 54%

Füstnek nyoma sincs, az a hajó már elment. Vanília. Tartom itt a kezembe a poharat, mit egy törékeny orchideát. A sirályok is felszálltak a dokkról, rikácsolásukat felváltja a csend. A fojtogató sós párának is nyoma veszett. A tenger csendes, csak a lágy vanílián ringatózok. Mély, komplex, simulékony. Megszeretem. A vizi masina emlékét már csak a hátrahagyott rakománya őrzi, trópusi gyümölcsöket szállított. Krémes és édes, beleharapok a gyümölcsbe, ez banán! Chilis-vaníliás jegyekkel, leheletnyi fás hatással fokozatosan elhalkul. Még a fapalló sem reccsen, minden olyan könnyű, itatja magát. Megrészegít.  

A GM és Cadenhead palackozás kis patikásüvegnyi emléke sokáig velem lesz, élveztem ahogy a perc kikötőjében az enyémek voltak. Itt maradnak, mint ahogy Tobermory környékén is ott ragadtak a Spanyol armada roncsai. A legyőzhetetlennek hitt flotta. A felejthetetlennek vélt whiskyk. A fáradt felnőtt agyra egyszer majd ráereszkedik a feledés köde, de addig is osztom az igét. Egy esős vasárnap szülte tündérmesét.

Magányba vesző múlt szilánkok Tobermory környékén

Egy ilyen sor után az alga sovány vacsora lenne, több kell ide, valami ami szívja az alkoholt. Kotorászok ügyetlenül a hűtőben hosszú pillanatokon át, mintha várnám, hogy valami előbukkanjon a semmiből. Zavaros vizeken halászok. Mindeközben az agyam rejtett bugyraiban ott lapul a gondolat, hogy ki akarok én egyáltalán józanodni ebben az országban!? Lassan a Dunának is nyoma veszik, hogy fogjuk így királyunkat a jegén megkoronázni? Elszálló árfolyam, megfizethetetlen hobbi, szertefoszló remények. Hja, a körülmények mostanság kemények.

Tipsy Lady