Az eminens tanuló – Kilkerran 8 sherry cask CS

A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.

Mostanság gyakran vendégeskedik nálunk a Kilkerran valamely kiadása. Nem véletlenül. Meglátogattam a tavalyi Whisky Show fergeteges masterclassát, kóstoltam a 14 éves háromszoros desztillálású Virtual Open Day 2020-at, egy 16 évessel búcsúztattam Török Ádámot, egy vakkóstolón elém került egy nyolc éves sherryzett hordóerős negyedik batch, és a villámverdiktek közé is bekerült egy 5 éves sherry monster.

Mivel a hagyományos éves Campbeltown-Springbank pénztárcarepesztés idén is januárra esett, így én is lecsaptam egy-két Kilkerran palackra, hogy a decemberi ünnepi szezon után a pénztárcám felé keresztet és fokhagymát tartsak, majd egy karót döfjek a szívébe. Amint azt a fentebb említett masterclass előadáson is megállapítottam, szerintem nem maradnak el a Springbank tulajdonosának (J & A Mitchell & Company) 2004-ben indított projektjének kiadásai az eredeti márka mögött, sőt mellett. Ma a legutóbbi, 2024-es, 8 éves Sherry cask hordóerőset vesszük górcső alá, de előtte bemelegítésnek egy Springbank 10 éves, szintén a 2024-es eresztések közül, csak hogy elhelyezzük magunkat gyorsan Campbeltown távolra eső térképén.

Az egyik kedvenc alapmaltom, amit szerencsére itthon emberi áron lehet kapni, ha nem is állandóan. Még mindig az a csodálatos, régivágású, hordós-savanykás, fűrészporos, tárolóház ízű cambeltown funk. Nem fog rajta az idő, a történelem, a politikai széljárás. Semmi. Volt, van, lesz. Túléli Trumpot és Putyint. Minden bizonnyal Zelenszkijt és Muskot is. És sokmindenki mást is. Kicsit dirty, kissé húsos, durva, de olyan szép, bárdolatlan gyönyörűség. Egy skót single malt alapvetés. Nem kérdés. Kellemesen elforgatom. 60-40, olykor 70-30 arányban tartalmaz bourbon és sherry hordókat, bár ezeket csak a whiskybaseről lehet némelyiknél megtudni, és hogy az információ honnan származik vagy hiteles-e? Passz. Az íze alapján kábé elhiszem. Mindenesetre egy stabil alapsori kiadás, lehet rá számítani, a sokadik batch, amit kóstolok, és még nem okozott csalódást. Előfordul, hogy találkozol valmivel, megtetszik, veszel egy-két palackkal, majd amikor újra rákerül a sor, már nem hozza a korábbi hurráhangulatot. De ez a Springbank 10 nálam valahogy mindig jól muzsikál. Egyszerűen jó. Amit tetéz, hogy nem kell egy vagyont fizetni érte. Mintha máris még jobban esne kicsit igaz?

Node nézzük azt, amiért itt vagyunk. A Kilkerran 8 éves sherry dögje. Kóstoltam egy korábbi batchet (a mai már a 10.), amikor egyszer leültem őrjöngeni, és ész nélkül végigittam egy hosszú mintasort. Akkor kellemes élmény volt, ha nem is ítélőképességem teljes tudatában kerültem vele a szorítóba.

Karamellás, édes, húsos illat terjeng elő a pohárból. A blender’s glass szépen gyűjti az illatokat, jól erősíti a zamatokat. Hordós, tárolóházas feeling itt is, szirupos, émelyítő édesség. Vastag illat. Egy kőkemény, de szép, tiszta sherry érlelés, kiváló minőségű hordókkal, mégis sokkal sterilebb élmény, mint az ezt megelőző Springbank. Sötét aszalványok, lekvár, ragacs, a spanyol erősített bor tömör hangulata átüt, az alkohol szigorú, kemény, feszes. Remekül pótolja belülről a gyengélkedni kezdő fűtésünk miatt kieső fokokat (a kazán vízhőfok mérője elszállt, szegénykém a hideg vizet keringteti annak tudatában, hogy fűti a hátsónkat, szerelő csak reggel). Szép, jó, minden a nagykönyv szerint, mégis inkább a bourbon hordós Kilkerranok felé húz a szívem. Gyönyörű a párlat, elég csak a sima tizenkét évesre gondolni (ah, a nyolc éves bourbonös hordóerőseket ne is említsem). Itt most a keserédes, vadalkoholos sherry makeup azért sokat fed, igaz tényleg minőségi módon. Hatalmas, kövér, borsos-testes, erőteljes malt, betölti a szájüreget. Egy kis vízzel ott van alatta a jó öreg Campbeltown funk, a kicsit piszkos gyökerek, egy kis föld. Nem tagadhatja le, hogy honnan érkezett. Micsoda óriási dolog egyébként, hogy egy 2004-ben indult lepárlóban hasonló párlatot tudnak előállítani (még ha az üstök az 1977-ben ledózerolt Ben Wyvis-től érkeztek is), mint a régi vágású nagytestvérnél, a Springbank-nél. A kielégíthetetlen Springbank igény vákuumában pedig szépen megcsinálta magának a helyét a Kilkerran is, és ráadásul Springbank hiány ide vagy oda, a Kilkerran a saját minősége okán is foglalhatta el a pozíciót. Wáff. Jó, hogy megszületett. Jól van minden, ahogy van.

A fotózáshoz jól jött, hogy vettem egy palackot, mégis, érdemei elismerése mellett el fogom engedni valakihez, akinél majd jobban szolgál ez a nagyivó sherry overdrive. Még akkor is, ha a masterclasson az előadó mondta, hogy híján vannak sherry hordóknak a tárolóházakban, és hogy 2025-ben már nem biztos, hogy érkezik ez a kiadás. De akkor is, szép iparosmunka, well done, minden oké, valami mégsem oké: not my cup of tea, ahogy tarja a mondás, nem keresem ezeket a zamatokat, de ettől még egy nagyon szép whisky, azt el kell ismerni. Nem valami szelíd, de megtanulta a leckét, és amit ígér, azt hozza. Sokaknak fog örömet okozni, főleg azoknak akik rajta vannak a masszív, fiatal, minőségi sherry érleléseken. Hajrá Kilkerran, a szívünk együtt dobog. Szépen ráúszok valami bourbon érlelt darabra. Ja, várj… tervezek egy nagy kóstolót a 16 éves kiadás elmúlt öt évben megjelent beccseiből. Nem ígérkezik rossznak még akkor sem, ha a webshopból valahogy évről-évre nehezen kopnak el. De ez nem kell zavarjon.

Tölgyesi Norbert